A családállítás Bert Hellinger német pszichoterapeuta által kidolgozott és az ő munkássága eredményeként elterjedt terápiás módszer, mely a fenomenológikus megközelítésen (a megfigyelt jelenség előítéletektől mentes, a megtapasztaláson alapuló érzékelése) és a rendszerszemléleten alapszik.
A családállítás rendszerszemlélete szerint minden család rendelkezik egy családi lélekkel (Rupert Sheldrake morfogenetikus mezőként említi), melyben a valaha élt és a most is élő családtagok energetikai kapcsolatban állnak, sorsukkal és cselekedeteikkel hatnak egymásra, és közösen egy egyensúlyi rendszert alkotnak. Az egyén ennek a családrendszernek része.
A családállítás történhet csoportos, és egyéni formában is. Csoportos formában családtagok szerepébe képviselőket állítunk. Segítségükkel megjeleníthetjük a családban működő rejtett dinamikát és sors-összefonódásokat, melyek tudtunk nélkül befolyásolják, gyakran vezetik életünket. A felállítások során olyan mélységekben mutatkozhat meg a valóság, melyre rálátni a hétköznapjainkban nincs lehetőségünk. Már önmagában is gyógyító hatású, hogy térben megjelenítve megláthatjuk az életünket alakító összefüggéseket, kapcsolódásokat.
– Szülőkkel, testvérekkel és más családtagokkal való problémás kapcsolat
– Párkapcsolati problémák vagy a párkapcsolat hiánya
– Gyermekvállalási nehézségek
– Munkahelyi problémák
– Pénzügyi kihívások
– Patchwork családok konfliktusai
– Felnőtté válás nehézségei
– Újra és újra ismétlődő konfliktus vagy élethelyzet
– Krónikus betegségek esetén
A csoportos családállításon az állítás vezetője, az állíttató, aki a családállítást kérte, illetve képviselők és esetleg képviselői szerepben éppen nem álló nézők vesznek részt.
Először az állíttató néhány mondatban összefoglalja, hogy milyen témával érkezett és ez alapján az állítás vezetőjével közösen meghatároznak egy pozitív szándékot, ami vezetni fogja a teljes folyamatot. A családfelállításhoz néhány alapvető információra is szükség van, például hogy az állíttató szülei és testvérei élnek-e, van-e házastársa, születtek-e gyermekei stb.
Ezután az állíttató képviselőket választ azon családtagjai helyére, akiket a kijelölt szándék alapján szükséges felállítani és elrendezi őket a térben. A szereplők megjelenítik a családtagok között a felszín alatt rejtőző viszonyokat, kapcsolódásokat és átérezhetik azok érzéseit, mely leggyakrabban hangulatok, érzelmek vagy fizikai érzetek formájában mutatkozik meg. A képviselők mozgásai, az elrendeződésük változásai és a kimondott ún. oldómondatok hatására mutatkozik meg az összhangba kerülés és oldódás lehetősége. Az állíttató ekkor beáll képviselője helyére, hogy maga is átélje a megoldás felszabadító, gyakran katartikus élményét.
A képviselők feladata mindössze annyi, hogy belső intuíciójukat követve elmondják, milyen testi érzeteik, érzéseik vannak, tehát semmilyen előzetes képzettségre, felkészülésre nincs szükség.
A képviselői részvétel is nagyon sokat adhat saját önismereti utunkhoz. Megismerhetünk más nézőpontokat és eddig ismeretlen sorsokat, ezáltal saját életünkre is másképp láthatunk rá, de az adott állítás megoldási folyamatát és az ahhoz kapcsolódó oldódást is átélhetjük.