Én vagyok a kislány,
ki kacagásával aranyat fon a felnőttek fülébe. Ki bátorságának természetességével valósítja meg álmait, s akit a világ még nem rettenthet el vágyaitól. A kislány vagyok, kinek lelkében Föld és Ég még igazán összeér.
Én vagyok a szerető,
kinek táncos lépte alatt virágok nőnek a mező földjéből, kinek szoknyája szín-lebbenése elvarázsolja tekinteted, kinek öle tüzében elég minden félelem. A szerető vagyok, aki érintésében Ég és Föld kapui tárulnak fel.
Én vagyok az anya,
A bölcs asszony is én vagyok,
Igazán senki nem tudja megmondani, hogy Te hogyan legyél nő. Hogy ki vagy te nőként, hogyan viselkedj a helyzetekben, hogy mi az az esszencia, ami téged azzá tesz, aki vagy.
Ehhez Neked kell elindulnod egy belső utazásra… Csendesedj most el, figyelj befelé. Figyelj most igazán, figyelj gyengéd elfogadással. S ha félsz, engedd meg, hogy ez is a részed legyen. Keresd magadban azt a szeretetet, ami nem várja el, hogy ilyen vagy olyan légy. Azt, amelyik szabadon enged, és mégis körbeölel. Amelyik táplál és fölnöveszt úgy, hogy igazán azzá válhass, aki vagy – és ebben leli örömét.
Igazán senki nem mondhatja meg, hogy téged milyen ösvény vezet a nőiesség ezerarcú misztériumában. De találhatsz útitársakat, akikkel együtt haladhattok az úton.
Gyere, induljunk el együtt ezen a csodákkal teli ösvényen!
Szeretettel várlak,
Patakfalvi Réka